Mutass többet a lábadból!


Hogy milyen a szép láb? Amióta a bokák, vádlik, azután a térdek, majd a combok is kikerültek a takarásból, a definíció sokszor változott, általában egy-egy ünnepelt idol hatására. De ma azt mondom: mindegy, hogy karcsú, kisportolt vagy éppen kicsit ikszbe hajló, esetleg erősebb a lábad, ne rejtegesd!


Ha a női lábaknak lenne történelemkönyve, akkor az első fejezet úgy az 1800-as évek elején kezdődne, amikor a dolgozó nők számára kényelmetlenné vált a bokát is takaró szoknya. Az első fontos „lábmutogatóra” azonban 1910-ig várhatnánk, amikor is a kor legjobban fizetett színésznőjének, Mistinguettnek félmillió frankra biztosították hosszú lábait. Őt követi a dicsőséglistán a légies Ginger Rogers, majd a hűvös Marlene Dietrich. Ekkor a szoknyák legalább térdig értek, a combok maximum a színpadon és a filmekben villanhattak ki. Ennek azonban az erkölcsi gátakon túl oka volt az is, hogy a depilálókrémek és a borotvák egyáltalán nem voltak még elterjedtek.
Marilyn Monroe azonban már gyakran szerepelt a fotókon sortban, és végül beütött a mennykő (meg a gyantázás): Twiggy végtelennek tűnő, piszkafa vékonyságú, miniszoknyába bújtatott lábakon tipegett be a hatvanas évekbe. Kontrasztként tökéletesen teljesítettek a következő évtizedben Tina Turner izmos combjai, méltó folytatásként pedig a nyolcvanas években a vadállati Grace Jones futóművei.

A sorban sportosan nőies lábak következtek, melyek Cindy Crawfordhoz, majd Angelina Jolie-hoz és Giselle Bündchenhez tartoztak. Napjaink lábdiktátora magasra teszi a mércét. Ő Karlie Kloss, aki Mario Testino egyik híres fotóján balerinaugrást mutat be, azt az érzést keltve szemlélőjében, hogy lábai körbeérik a földet.

Azt gondolom, mégiscsak randa világ lenne az, ahol csak a felsorolt minőségű lábakat lehetne közszemlére bocsátani. Az enyémek például valaha O betűt formáztak, amit szerencsésen kinőttem, és ma már csodák csodájára inkább az X felé hajlanak. Közben biztosan volt egy pont, ahol kiegyenesedett, de sajnos nem vettem észre, így nem élvezhettem ki a pillanatot. Mégis lelkesen hordok minit vagy épp sortot, de egyáltalán mindenféle hosszúságú szoknyát és nadrágot, legfeljebb azt gondolom át alaposan, milyen csizmával vagy cipővel viselem. A futás, a torna és a napozás sokat lendít az összképen, s a nap végén azt mondhatom, minél többet mutatok a lábaimból, annál szabadabban érzem magam. Szóval te se fogd vissza magad, ünnepeld meg a lábakat, amelyek hűségesen elvisznek bárhová. Itt a tavasz, mutass belőlük többet!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések