Esküvői szokások eredete..........


Könnyen kitalálhatod, hogy például Ázsiából származik az a szokás, miszerint az ifjú párra rizst dobálnak. Általában a templomból vagy a házasságkötő teremből kifelé jövet történik. A rizs a termékenységet, bőséget jelképezi, de ha nem akarsz még napok múlva is rizsszemeket előbányászni a hajadból, akkor válasszátok inkább a virágszirmokat. 


Az esküvői szokások közül az abszolút klasszikus Angliából származik: a menyasszonynak esküvője napján szerencsés viselnie magán valami régi és valami új, valami kölcsönkapott és valami kék dolgot. Ha ezt a négyet nem felejti el, esküvője és házassága is boldog lesz! A "régi" a menyasszony eddigi, hajadon életét szimbolizálja, az "új" a most induló életszakasz, szerencsés jövő és a sikeres élet jelképe. A "kölcsönkapott' a barátságot és a szerelmet jelképezi, mert ugyanúgy vigyáznunk kell ezekre az érzésekre, mint a kölcsönkapott dolgokra. Ápolnunk kell őket és törődünk velük. A "kék" természetesen a hűséget, tisztaságot és az ártatlanságot jelenti, melyek sokak szerint egy házasságban a legfőbb érdemek.
A menyasszonyi csokor eldobása az angolszász kultúrából átvett régi hagyomány. A dobócsokor egy külön erre a célra készített virágköltemény, lehet akár a menyasszonyi csokor kicsinyített mása is. Általában az idényvirágokat használják fel, így az ára mindössze pár ezer forint.
A porcelántörés, pohártörés, az autó hátuljához kötött "utánfutó" konzervdobozok mind abból a célból terjedtek el, hogy elűzzék a gonosz szellemeket. Ennek köszönhető az is, hogy a szakácsnék az ifjú pár előtt mennek be a lakodalmas házba és mindennel, ami a kezük közé akad, - pl. fedő, vájling, sodrófa, stb. - nagy zajt csapnak. Amikor a férj a feleségét karjaiban tartva először lépi át közös otthonuk küszöbét, szintén azt szimbolizálja, hogy megvédi asszonyát a szellemektől, akiknek kedvenc tartózkodási helyeik köztudottan a ház eldugott részei, bemélyedései és a küszöb alatti részek. A rozmaringot ugyanezért szokás viselni a lakodalomban: erős illata űzi el a szellemeket. A menyasszonynak általában a koszorújába fonták, míg a vőlegény a kabátja hajtókájában viselte. A rozmaring még az egymás iránti hűséget is jelképezi.
A koszorúslányoknak eredetileg az volt a feladatuk, hogy megvédjék a menyasszonyt. Mindannyian ugyanolyan ruhát viseltek, hogy ezzel megtévesszék a rossz szellemeket vagy a menyasszony elrablóit. Egy másik változat szerint a koszorúslányok a menyasszony falujából (városából) származó hajadonok voltak, akiknek az esküvőn nyílt lehetőségük a menyasszony mellett a figyelem középpontjába kerülni és így maguknak férjet találni. Azért viseltek egyforma ruhát, hogy mindannyian egyenlő eséllyel indulhassanak.
A eljegyzés lényege, hogy jegygyűrűt húz a férfi választottja ujjára és fordítva. Méghozzá a bal gyűrűsujjára. Magyarországon (és más európai országban is, kivéve Franciaország) az eljegyzés időtartama alatt a bal, majd az esküvő után a jobb kéz gyűrűsujján viselik a jegygyűrűt. Ha a gyűrű felhúzáskor megakad, akkor a házaspár élete nem lesz gördülékeny.
Az is szerencsétlenséget hozhat, ha a vőlegény a kikérő előtt meglátja párját fehér ruhában, vagy a menyasszony látja meg a csokrát. Nem láthat a nagy napon másik menyasszonyt sem, sőt, nem nézhet hátra a menetbe, mivel a múltba merengés nem hozhat jót a fiatal pár számára.
A násznép tagjai az ifjú pár és saját maguk szórakoztatása érdekében aprópénzt szórnak a fiatalok lába alá a lakodalom, mulatás közben, hogy megnézhessék, mennyire becsülik az aprót. A mennyasszonynak és a vőlegénynek kell összeszednie a pénzt, miközben a násznép megpróbálja őket ebben megakadályozni. Segítségként kaphatnak egy söprűt és egy lapátot. Szokás még a menyasszony cipőjébe pénzt rejteni, hogy gazdagságot hozva lépdeljen a házasságba.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések